Az élők között
Letelepedtünk, vártuk az éjszakát,
mely nem rejtett mást, csak végzetet,
hogy koromszín lombjában ennek az éjnek
befejezzük megszakadt életünket…
Ablakomon az arcod lassan kirajzolódik,
hadd állítson még az élők közé e pillanat.
Itt vagy már megerősítve és összeszedetten,
s az én konok kételyem végleg lezárul.