Akit a remény elhagyott
Gyűlölte a homályt és szerette a napot,
szeme hegyeket parancsolt odébb,
de mostanra olyan téveteg, oly esendő lett,
oly reménye-hagyott, hogy szorult szívvel nézem őt.
A vidám komédiás, a közönség kegyeltje,
ki jókat nevetett magán is,
most ügyetlen odatalálni az emberekhez,
megmosolyogtatni a padon ülő öregeket.