A régi tömeg diadalma

Mire megjön ki-ki a maga városából,
a régi tömeg diadalma lüktet erében.
Ők állnak most az én városom felett
s hencegve forognak minden égtáj felé.
Fontolnak hosszan valamit s kezek motoznak,
gyors kezek, gátlástalan inak. És hangos,
szapora csámcsogás és dühös zsivaj.
És minden mulasztás rögtön megtorolva.

 

Következő vers >