Rohanunk a hétköznapba
Pusztul a mesterség és pusztul a mester.
Már van, aki mindent fordítva csinál.
A táncosok lába is elnehezül, s azt tapossa le,
amit leginkább szeretünk. Nincs már vigasság a teraszokon,
eső táncol az esti fényben. A színeket most önmagukért szeretjük.
Rohanunk a hétköznapba, a visszatérés reménye nélkül.