Vasárnap délután van
Mögöttem már erdő, mező, berek.
Minden szó, csend, egykor és soha.
A személy ugyanaz, a dal se más.
Dúdolok magamban egy verset,
szeretném lefordítani magamnak.
Vasárnap délután van, alkalmas idő,
hogy érzéseket idézzünk.
Kezemre nézel, s azt mondod:
gyönge, mint a virág,
valahol lesz biztosan egy fűzfa,
ott áss kutat és igyál a vizéből.