Nincs nyom
Árnnyal volt kitöltve az arc s fonákját mutatta a lélek.
Nézett maga elé, nem látott semmit.
Szomorú képpel két fázós veréb bámult vissza rá.
Mi volt az, amit árnya öntudatlan kibeszélt?
Csak a járókelőket, csak a mozgást, csak engem,
vagy a fényéveket sugárzó mennyországot?
Nincs nyom, a történelemből vasárnap délután lett.
Egy madár a szélben útját keresi…